Pénteken délelőtt egy nagyvállalatnál jártam, mert kíváncsiak voltak rám. Nemcsak a szakmai referenciáimra, hanem érdekes módon még arra is, hogy honnan szereztem a tréneri szakmához nélkülözhetetlen önismereti hátteret, karbantartom-e ezt rendszeresen, járok-e továbbképzésre. A beszélgetés távolról sem hasonlított egy leendő beszállító vizsgáztatásához, hanem elfogadó, támogató, szakmai légkörben zajlott, a HR funkcióban dolgozó két hölgy bizalommal és figyelemmel vett körül... Szóval utána úgy éreztem magam, mint egy kellemes masszázs után szoktam, egy voltam az Univerzummal.

Úgy tűnik, a mai bizalmatlan világban már ez is elég. Elég, hogy tisztelettel kezeljük egymást. Elég, ha nem gyanakszunk a másikra, és nem játszunk elmejátékot. Elég, hogy nem kell stressz alá helyezni a beszállítót, hátha akkor elszólja magát.

Apropó, stressz alá… Nem vagyok képzett a toborzásban, de ezt az egyet nem értem. Ha a jelöltet stresszhelyzetbe hozzuk, mitől ismerjük meg a személyiségét (ismert, hogy ha valaki izgul, közel sem tudja megmutatni azt, amire képes).

(Kép: innen)

Értelmetlen kérdéseket tesznek fel - kedvencem, hogy hol szeretne tartani öt év múlva? Mit tudom én? Gondolom, nevelem a gyerekeimet, szeretem a pasimat, végzem a dolgomat, sose tudtam erre a kérdésre értelmesen válaszolni, mégis tartok valahonnan valahova. A másik, inkább megalázó, mint stresszelő fordulat: győzzön meg arról, hogy magát válasszam! Dehogy akarom én meggyőzni! Elmondom, mit ajánlok, kell, vagy nem kell. Győzzön meg ő, hogy akarjak neki dolgozni! Hogy munkavállalóként pont az ő cégének áldozzam a mentális és fizikai egészségemet. Halkan kérdezem a toborzásban dolgozóktól: nem lehet úgy interjúztatni, hogy a jelölt nem egy sci-fi kalandjátékban érzi magát, ahol el kell hajolnia a váratlan bombáktól, váltogatni kell az alakját, hogy beférjen a kapun? Annak, aki pedig beszállítót keres humán szolgáltatásra, mint a tréning, nem az a legfontosabb, hogy módszertani sokszínűsége mellett ki az az ember, akinek kezei közé engedi a kollégáit? És ezt egy megnyugtató, emberi beszélgetésen hamarabb és biztosabban megtudja, mint bármilyen stressz szituban.