Nemcsak a kisgyermekeseké…

Több internetes blog, fórum, szakmai lap, szervezet foglalkozik azzal, hogy a munkahelyek legyenek tekintettel a fiatal anyukákra a munkarend kialakításánál; arra, hogy mikor jár be, és mikor megy haza, milyen otthoni munkát végezhet stb. Egyik kedvencem a Dolgozó mami a Facebookon. Nagyon fontos missziót végez J 

Lévén dupla kisgyermekes dolgozó anya, mégis megengedhetem magamnak, hogy másokat is a védőernyő alá vonjak.

Elsőként a kisgyermekes apákat. Minden reggel azt látom az oviban, hogy 10 szülőből harmada apuka, aki idegesen toporog, amíg a gyerkőc lehámozza magáról álmosan a hat réteg ruhát. Igen, már a pasik is beszálltak a reggeli társasjátékba – ébresztés, etetés, öltöztetés, plüssállat-keresés, tehát itt az ideje, hogy őket is bevonjuk a védendő állatfajok közé.

Vannak olyan társaink, akik rengeteg pénzt, időt, energiát fektetnek abba, hogy gyerekük legyen. Igen, itt a lombikprogramokra, egyéb meddőséggel összefüggő beavatkozásokra gondolok. Érthető, hogy ilyen gazdasági helyzetben ezt a munkavállaló nem köti a főnök orrára, hiszen ha csak megsejtené, hogy gyerekvállalásra készül, már lejjebb is kerülne az alfasorban. Itt a bizalom a kérdés, és az a munkaszervezéshez való hozzáállás, hogy munkaidőt fizetünk-e meg vezetőként vagy teljesítményt.

Menjünk tovább. Vannak olyan társaink, akiknek nincs gyermekük vagy már felnőtt lett, de idősödő szüleik ellátása legalább akkora gondot okoz, mint annak idején a gyermeküké. Mi van akkor, ha rohanni kell haza, mert a gondozónő négykor elmegy, vagy reggel késett pár percet a szociális gondozó, ezért a dolgozó is késik. Hány vezető tudja, hogy milyen családi kötelezettségek nehezítik a munkavégzést, csökkentik a teljesítményt, a motiváltságot?

Még tovább. Vannak olyan társaink, akiket a fent említett okok miatt gyerekük bevont az unokák körüli hercehurcába, oviba, iskolába kel őket vinni, el kell menni a szülő helyett szülői értekezletre – magam látom saját szememmel ezeket a nagyszülőket, és közülük néhányan még aktívan dolgoznak, gondoljunk a megemelkedett nyugdíjkorhatárra, illetve az alacsony nyugdíjra, amit ki kell egészíteni.

Akkor ki tehát az ideális munkavállaló? Fiatal férfi, nincs gyereke, nincs idősödő szülője, stb. Viszont a munkakörök nagy része nem fiatal egyedülálló férfiakra van kitalálva. Asszisztens, titkárnő, ügyfélszolgálatos, pénztáros, nővér, tanító, szociális ellátásban dolgozó, hogy csak párat említsek állami és versenyszférából egyaránt.

Ahelyett, hogy kerülgetjük a problémás embereket, és színlelésre, hazudozásra, szorongásra kényszerítjük, nem lenne jobb átgondolni és átalakítani a munkaszervezéshez, a vezetéshez fűződő reflexeket, módszereket, elvárásokat?
De!

A bejegyzés trackback címe:

https://victum.blog.hu/api/trackback/id/tr474100950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz