Kisgyermekesek lázadása?

noimunka.jpg

Nőnek lenni jó. Így is van, ha nem a munkaerőpiacról van szó. Ha fiatal vagy, nem vesznek fel, mert nincs tapasztalatod. Ha 30-on innen vagy, akkor bizonytalansági tényező vagy, mert mikor fogsz majd szülni. Ha gyereked van, hátrányos helyzetű vagy, akit legalább esélyegyenlőségi szempontból védett csoportnak minősítenek, de ez mit sem ér, ha nem vesznek fel, mert a gyereked bármikor beteg lehet. Ha elmúltál negyven, akkor nem vesznek fel, mert nem illesz a fiatalos, lendületes csapatba, nyugdíj előtt pedig nem vagy elég rugalmas és nem éri meg beléd fektetni a képzési költségeket. Írtunk már erről korábban is: http://victum.blog.hu/2011/10/24/minek_errol_sumakolni_mondjuk_ki_nyiltan

Az Iparfejlesztési Közalapítvánnyal, az Artima Kft-vel közös koprodukcióban menetelő Munka kisgyermekkel című programunknak tegnap volt egy roppant tanulságos, nagy vitákat is kavaró nyílt napja és worskhopja. Szülők és vállalati HR-esek jöttek el, szakmai partnerek osztották meg saját tapasztalataikat. Én ott ültem, az egyik worskhopot vezettem, és közben az pergett az agyamban, hogy ennyiféle akarat, szándék, jó gyakorlat, tanácsadás, tréning még mindig nem elég ahhoz, hogy hatékonyan érjünk el átütő sikereket a női foglalkoztatásban. Vélhetően félre kell tenni üzleti érdekeket, szakmai – „ki-volt-itt-előbb-a –piacon” típusú rivalizálást, a kinek van jobb szolgáltatása, ki tudja itt jobban a tutit hozzáállást, és össze kell fogni. De a többi összefogásból okulva már a legelején se számítson, hogy ki kezdeményezi ezt, vajon neki kell-e, ő-e erre a legilletékesebb és leghitelesebb,. Ki csatlakozhat kihez, mert itt sokkal nagyobb a tét. A női foglalkoztatás növelése egyenesen fog arányulni a gyermekszületés szám növekedéséhez, ezt már csak az nem tudja és érti, aki nem akarja.

A családon belüli erőszak elleni közös fellépés hatalmas siker volt. Legalább ekkora összefogásra van szükség, hogy a kisgyermekesek foglalkoztatásával kapcsolatban elsöpörjük az előítéleteket, a rossz vezetői beidegződéseket, megkezdjük párbeszédeinket a társadalom és a saját családunk szereplőivel, hogy a munka és a magánélet összeegyeztetése ne szlogen maradjon. Miért női kérdés ez? Mert a kisgyermekkel otthonmaradó, majd onnan 2-5 év múlva a munkaerőpiacra visszatérni akarók túlnyomó többsége nő. A programunkban bevont szülők között összesen két férfi van a kétszázból!

De ez nem csak a nők problémája és célkitűzése kell, hogy legyen, hanem mindenkié.

Végül a tegnapi worskhopról néhány élményvillanás: egyik résztvevőnk elérte a férjénél, hogy legyen feladatokat leosztó tábla a házimunkáról, a másikuk heti egy kimenőt kapott, hogy aznap kedvére töltse el az időt, amíg a férj a gyerekkel van. És ezek kérem, a sikertörténetek!

A bejegyzés trackback címe:

https://victum.blog.hu/api/trackback/id/tr344948338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz