Agyleszívás
Fair play az ajánlatok kezelésében

vendeglato_szakmenedzser.png

Ez a poszt azt feszegeti, hogy meddig terjed a cégek szabadsága a tréningcégek által leadott ajánlatok között való válogatásban, és mikortól számít egy tett agyleszívásnak. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy ti, HR-esek, trénerek, mit gondoltok?

Kezdetnek vegyünk egy párhuzamot. Betérünk egy étterembe, tudjuk, hogy éhesek vagyunk (szükséglet), és eldöntöttük, hogy itt fogunk vacsorázni (piac). Nem tudjuk, hogy mit akarunk enni, ezért kikérjük az étlapot (ajánlatkérés), majd kiválasztunk három ételt (három legjobb ajánlat).

Nem tudjuk egyelőre, hogy a hús, vagy a sajt, vagy a zöldséges tészta lenne-e jobb számunkra, mert nem végeztük el az elemzést a szervezetünkön belül, de azt érezzük, hogy e három közül kell választanunk (igény). Megkérjük a pincért, hogy hozzon mindháromból egyet-egyet (második ajánlatkérés). Az ételek megérkeznek, nagyjából mindegyik fogyasztható, gusztusos, szépen tálalt, friss. Megízleljük mindhármat (demótréning, valami díjmentes ízelítő a szolgáltatásból). Majd hosszú órákig nem választunk, nem szólunk a pincérnek, hogy melyiket kérjük, hiába sürget minket, hogy más is vár az asztalra (az ajánlatok menedzselésének elhúzódása).

Hogy választani tudjunk, még egyszer meg akarjuk kóstolni az ételeket, de időközben kihűltek, ezért megkérjük a pincért, hogy frissítse fel, és kicsit dekoráljon mindhárom tányéron, hogy dönteni tudjunk (harmadik ajánlatkérés). A pincér - bízva, hogy valamelyik étel jó lesz-, zokszó nélkül teljesíti a kérést, újra kihozza. Addigra már eldöntöttük, hogy a tészta nem kell, azt visszavitetjük (egyik tenderre jelentkező kiesik). Ismét megkóstoljuk a két fennmaradó ételt, majd megkérjük a pincért, hogy kicsit módosítson a dekoráción, két darab hús/sajt helyett elég lesz egy, viszont több és többféle köretet szeretnénk és némi mártást is rá. A pincér már elkezd idegeskedni, de még mindig szívélyes hangon ígéri a gyors kiszolgálást, és pikkpakk az asztalunknál terem az új formációkkal, és még hoz nekünk egy kis rágcsálnivalót, amíg a döntést meghozzuk. Ismét órák telnek el, a pincér türelmetlen, máshol is lenne dolga, és egyre kevésbé hiszi, hogy rendelünk és fizetünk.

Majd hosszas noszogatásra közöljük, hogy a) a húst/sajtot választjuk, de csak magában, nem kérünk hozzá köretet (a nyertes tender befut, de sokkal alacsonyabb ajánlati szinten, a másik kiesik), b) hogy most jut eszünkbe, de elfelejtettük elhozni a pénztárcánkat, nincs nálunk hitelkártya, úgyhogy köszönjük, most nem tudunk itt vacsorázni, és bár továbbra is éhesek vagyunk, és megígérjük, hogy visszajövünk másnap, a mai vacsorát nem kérjük, és távozunk (a cég költségvetéséből kihúzták a tréningeket, sajnálják, de most nem tudnak rendelni).

Ezek után a pincérnek - azon kívül, ahogy érzi magát -, miféle lehetőségei vannak?

Térjünk vissza az eredeti helyzethez. Mi akartunk vacsorázni, mi éreztük az éhséget, megrendeltünk három ételt, elmulasztottuk végig gondolni, mit is akarunk pontosan, nem tudtunk választani, nem tartottuk a kapcsolatot a pincérrel, de újabb és újabb kívánságokkal jöttünk elő, amelyeket ő teljesített és a végén fizetés nélkül egyiket sem választva, vagy az egyiket, de fele annyiért megrendelve távoztunk a helyzetből.

De a java még hátravan! A legérdekesebb helyzet, amikor odaintünk egy másik pincért, és titokban az első pincér háta mögött megrendelünk egy hús/sajt/tészta kombinációt a dekorációkkal, a mártással, és persze kérjük hozzá alapból a rágcsálnivalót, viszont mindezért annyit fizetünk, mintha a húst vagy a sajtot önmagában ettük volna meg. A második pincér örül, hiszen nem kellett dolgoznia, gondolkodnia, alkotnia, csak a végén befutnia, és azt mondani, hogy természetesen, semmi gond, így fel tudom szolgálni a másik pincér által már kidolgozott ételt.

Mi a lehetősége az első pincérnek? Erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy HR-esek, trénerek, mit gondoltok?

A bejegyzés trackback címe:

https://victum.blog.hu/api/trackback/id/tr314090393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz