Tudjuk, hogy nem elegáns kiadni a megrendelőket, de név nélkül egy kicsit mégis had... lécci...

Pályázati elszámolási időszakban különösen fura történeteket lehet összeszedni, és ha jól figyelsz, még kicsiny hazánk mentális állapotáról is lehet gyűjteni klasszikusokat. Az elmúlt évből szemezgetünk olyan mondásokat, amiket az esélyegyenlőségi, érzékenyítő tréningekkel kapcsolatban szereztünk be (gondolom sokaknak ismerős).

"... jó, értem, de cigányokról azért nem lesz szó, ugye?"

"... két napos??? hát mit lehet arról annyit beszélni?"

" a pályázatíróm mondott még egy kifejezést, de nem jut eszembe. Mondjon már nekem idegen szavakat!"

" itt a brifkóm, vegyen ki belőle annyit, amennyit akar...nem kell átutalás, avval én nem foglalkozom"

" na most, ha a feleségem is részt venne a tréningen, akkor kétszer annyiba kerülne, vagy beülhetne csak úgy?"

" akarta a fene ezt a horizontálisságot, és nem is értem, hogy mi ez az esélyterv"

" jól van, mondja csak, kis hölgy, de én aztán úgyse veszek fel ide cigányt!"

Mi rendületlenül hiszünk abban, hogy előbb-utóbb az esélyegyenlőség kitör itt valahol közöttünk, és mi ott leszünk, hogy élvezzük azt a világot, mert a kialakításán elég rendesen dolgozunk, és csak a reményhal támogat minket.