Lesz itt olyan esélyegyenlőség, hogy egy csapásra megszűnik az üvegplafon, virágba borulnak a lépcsők, kismamák, kispapák táncra perdülnek örömükben a sok rugalmas munkahely láttán, az 50 felettiek mind csapatépítésre és nyelvoktatásra fognak járni. Miért is? Mert az összes EU-s pályázatban vállalni kell horizontális szempontként az esélyegyenlőséggel kapcsolatban valamit. És igen, ezen az utóbbin van a hangsúly. Valamit! De mit?

Kedvencem az évente minimum 4 órás esélyegyenlőséggel kapcsolatos oktatáson részt vett vezető, döntéshozó című vállalás. Vajon mit is kezdhetünk ezzel a témával 4 órában? Mert ha valami minimum 4 óra, akkor mérget vehetünk rá, hogy 10-ből 9-en négy órában vesznek részt rajta, az az egy pedig véletlenül nézte 40 órának. 

Győzködöm a telefonáló ajánlatkérőket, hogy ha már úgyis rászánják az időt és a forrást, akkor jöjjön el legalább több kolléga. Vagy legyen legalább nyolc óra, mert négy óra alatt az ismerkedésig is alig jutunk el. Megértek mindenkit, hogy nehezen szervezi ki magát és munkatársait a mindennapi munkavégzésből. Viszont...hát...khmmm.

Most tényleg. Ezzel a feltétellel mit kíván elérni a pályázat kiírója? Végig gondolta, hogy ennyi idő alatt érdemben mennyit sikerül az esélyegyenlőségről átadni, megtanulni, amikor csak az előítélet csökkentéséhez egy élet is kevés?

Miért kell ezt a témát, ami nemcsak társadalmilag fontos, hanem gazdaságilag is, 3 in 1 meginni?

Sajnos, jó megoldás nincs. Mert ha nem kötjük a pályázati összeg elnyeréséhez, akkor magától nagyon kevesen foglalkoznak ezzel munkáltatói szinten. Ha meg hozzákötjük, akkor egyből le is toljuk az értékét oda, ahova nem kéne, mert kötelező lesz, és letudandó témává válik.

Mi itt a Victumban évek óta tanítjuk ezt a témát. Nem könnyű tisztességesen rövid, de lényegi programot előállítani belőle, de megoldottuk: http://www.victum.hu/partnerseg-tarsadalmi-temak/eselyegyenlosegi-treningek