A csoportdinamikáról úgy tartja a szakma, hogy nem egzaktul leírt még, de tapasztalható…Én trénerként úgy vagyok vele, hogy amikor épp elfelejteném, mindig figyelmeztet, hogy itt vagyok!

Mint csütörtök reggel, Odaadó trénerként felkészülten (hónom alatt összetekert flipchart papír; vállamon a laptoptáska, másik vállamon projektor táska; és egy ridikül, ami esetemben rászolgál a nevére (ridicule=nevetséges), mert tele van, na, nem a smink cuccommal, hanem a kötelező adminisztráció papírjaival, és a cukorkákkal és szivacslabdával a játékokhoz) érkezem a balett terembe, ami esetünkben a tréningterem.

Mindent berendezek: aktuális tanult témák a falra, projektor, laptop beüzemelve, cuccok előkészítve a játékokhoz. Tükör a falon…(szerencsére)

A csoport a bejelentkező körben a szokásos hangulati jelentésben, elkezd a befejezésről beszélni, először egy kicsit, aztán egyre inkább:”…kár, hogy vége lesz” „lesz-e vizsga?” „Meg lehet-e bukni?” „Hogy találkozhatunk, ha vége lesz?”

Így kacsint rám a „nem egzakt csoportdinamika”….utána számoljuk a napokat, és tényleg a csoportfolyamat második felében vagyunk. A múltkor utána is számoltam, mára elfelejtettem…Most minden készülésem ellenére ez a téma, ezzel kell foglalkozni. 

A csoport fejlődésének következő szakaszába lépett: a teljesítés szakaszba, megkérdezték, mi alapján fogom értékelni a tréning sorozat végén a munkájukat. Azt hitték, nem tudják…pedig tudták, a kiscsoportos összegyűjtés után kiderült!!!